Kevés az olyan magyar, aki Ayahuasca hívő és ugyanakkor hallott már Móricz János 60-as évekbeli kutatásairól. Ezért is gondolom, hogy ez a cikk ki fog ütni pár biztosítékot a megdöbbenéstől. :) Az Ayahuasca kapcsolatán teljesen más megvilágításba kerül ez a történet. Kezdeném talán azzal, amikor pár baráttal sikerült néhány személyes hangvételű szót váltanuk Hillario Chiriappal végre az internet nélkül is. Nem volt Google Translate, és semmilyen segédeszköz köztünk és a világ másik végén élő sámán között. A beszélgetés végén szinte egyszerre mondtuk, hogy meglepő, de olyan érzése volt mindannyiunknak hogy értettük a számunkra idegen nyelvet. Mi több, jó pár szó volt olyan, amit egy az egyben mintha magyarul mondott volna. Alapvetően szkeptikus hozzáállásomhoz hozzátartozik, hogy kinevettem a helyzetet és magunkat, ahogy sok nagytudású okost is más, az Ayahuascát körül övező értelmetlen mítosz kapcsán. Legyen az szigorúan ásványvizes főzet, avagy "az ecet nem párolog el a főzetből" és hasonló baromságok. Mindent ki kellett próbálnunk, hogy megbizonyosodjunk a mítosz valódiságáról. Ez valahol kezdetben szomorúsággal töltött el, de aztán ez vitt előre és ez vált azzá az erővé, ami mindent lepróbálva, mindent lehetőleg a maga objektív valójában vizsgálva hiteles tudást adott valahol a kezünkbe. Szóval sokszor elő-elő került még ez a beszélgetés, és végezetül alapot szolgáltatott az utóbbi egy hét kemény kutatómunkájának is. Végül egy teljesen oda nem illő helyen leltem egy cikket Móricz Jánosról, aki kis hazánk egyik legjelentősebb felfedezői között tevékenykedett a hatvanas években az Amazonas medencében. Hogy végre a lényegre térjek, emberünk akkoriban két Amazonas menti törzset vett főként górcső alá, ezek a Cayapak, a Salasaca (ejtsd: Zala-szaka) törzsek. Móricz felfedezése alapjaiban rengette meg az akkori nyelvész világot, hiszen nem kevesebbet állított, minthogy az adott törzsek anyanyelve (még a spanyol hódítás előtti ősnyelvük) komoly egyezést mutat a magyar nyelvvel. Móricz a harcos Shuarokat is dokumentálta és megdöbbentő nyelvi hasonlóságot vélt felfedezni. Szavaik: apa=apa, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, fuel=folyó, pille=pille és most tessék figyelni Aya=anya és még sorolhatnánk. Kutatásai hitelességét mi sem mutatja jobban, mint hogy előterjesztése alapján a quitói Institutio de Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt. Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi nevekben is, jóllehet a spanyolok erőszakos nyelvcserét hajtottak végre.  Mutatóba néhány, magyarral megegyező családnév: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák. Móricz a leletek között fokosokat, jogart és az országalma hasonmását is megtalálta. A további kutatások során, Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók idehordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt. Időközben a nagy befolyású mormon egyház vezetői is bekapcsolódtak az ügybe. Ez az egyház roppant vagyonnal rendelkezik, aktív terjeszkedési programmal lép fel az amerikai államokban. Az egyház vezetői elmondták, hogy minden olyan kutatást támogatnak, amely az emberiség és a vallás eredetének tisztázását segíti elő. Önzetlen támogatást helyeztek kilátásba, csak azt kérték, hogy az aranylemezek tartalmát ők fejthessék meg. Ezután 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, a lapok, rádió és televízió riportereinek ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes hangulatú volt. Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett néma csend és mellőzés követte a konferenciát. Egyetlen hír sem jelent meg róla. Ellenben a mormon egyház főemberei továbbra sem hagyták békén Móriczot, folyamatosan unszolva, hogy árulja el nekik a barlang helyét. Az agresszív viselkedésből kiderült, hogy nem egy hívő egyházról van szó, hanem egy világhatalomra törő szervezet áll mögöttük. Kincskeresés és egyéb célok ösztönzik őket. Móricz ekkor elhatározta, hogy a barlang titkát nem adja ki. Meggyőződött arról, hogy a barlangok feltárásának még nem jött el ideje, ezért előbb az amerikai földrészre került magyar nyelvű törzsek odaérkezésének rejtélyét akarta feltárni, illetve a tényt gyakorlati módszerrel bizonyítani. 1970. május 28-án az ecuadori óceánpartról vízre szállt, a Móricz elképzelései szerint készült, balsafa tutaj, rajta négy fiatalember. Móricz a partról rádió adó-vevő irányította őket. A tutaj 159 nap múlva október 4-én megérkezett Ausztráliába, Sydneytől nem messze. Itt bevontatták a nagy szenzációt keltő világjáró balsafa tutajt (lásd: Magyar Ifjúság 1970. 50. szám). 1. Az első hírek 1965. szeptember 12-én Ecuador legnagyobb lapja, a quitói El Comercio első oldalán hozott rendkívüli beszámolót Móricz Jánosnak Ecuador területén végzett kutatásairól. Ebből a terjedelmes cikkből értesülünk első ízben arról, hogy a spanyol hódoltságot megelőző időben az ott élő törzsek közül a Puruha-Canari és a perui Puruha-Mochica törzsek nyelve ó-magyar nyelv volt. Móricznak J. Jijon y Caamano El Equador Interadino y Occidental című műve alapján végzett nyelvészeti összehasonlító munkája adta ezt az első rendkívüli eredményt. 1965. október 25-én a Frankfurter Allgemeine Zeitung közli Buenos-Airesi munkatársának beszélgetését Móriczcal, amelyben megjegyzi, hogy ez a felfedezés forradalmasítani fogja az összes eddigi őstörténeti tételeket. 1965. december 17-én Móricz Limában (Peru) kijelentette a nemzetközi sajtó képviselői előtt, hogy egy magyar paraszt jobb nyelvészeti munkát végezhetett volna, mint az a sok nemzetközi tekintély, aki a az amerikai ősnyelveket felkutatta és osztályozta, mert a Cayapas törzs nyelve, amelyet a Chibcha nyelvek közé soroltak, éppen olyan magyar nyelv, mint a Poruha, Canari és a perui Purucha-Mochica nyelv, amely a Mochica nyelvcsoportba lett besorolva. Ezt a hírt az United Press hírszolgálati iroda röpítette fel és számtalan lap közölte. 1966. július 23-án a guyaquili El Telegrafe vezércikket írt, melyben leszögezi, hogy Móricz kutatásai kimutatták, hogy az ecuadori nép Európába szakadt testvérei a magyarok. Ezért bár az ecuadori futballcsapat nem jutott Londonig a világbajnokságon mégis képviselve van magyar testvéreinek kitűnő csapata által. Az Európába szakadt magyar testvéreink azok, akik mint annyiszor, most is meg fogják mutatni, hogy milyen hősi küzdelemre képesek a mi hajdani őspuhuráink, éppen ezért elutasítjuk a kéretlen brazil képviseletet, mert minket a legtisztább és legősibb testvéreink képviselnek a londoni világbajnokságon: a magyarok írja a lap. 1966. augusztus 7-én az El Telegrafe teljes oldalt szentel Móricz felfedezéseinek. Ebből a rendkívüli interjúból arról értesülhettünk, hogy a Kara törzs, amely a róla elnevezett Kara-öbölbe (Bahia de Caracuez) a VIII. század vége felé érkezett, azonos a magyar, Királyi Szkíta Kara törzzsel, amely Indián keresztül vándorolva, majd hajózva visszatért az őshazába, a jelenlegi Ecuadorba. Kiderült a cikk folyamán az is, hogy az ecuadori őskutatás, mely a Kara törzs érkezésével, Juan de Valesco óta nagyon sokat foglalkozott, igazoltnak látja ennek a kitűnő jezsuita történésznek, a Quitói Királyságról írott könyvét, amelyben többek között azt írja, hogy az ó hangot a hajdani királyság területén csak a Kara törzs megérkezése hozta magával, mert előtte e hang helyett az u hangot használták. Ezért Juan de Valesco azt ajánlja, hogy be kell utazni az egész világot és megkeresni azt a népet, amelynél az ó helyett még mindig az u -t használják, mert azok a Quitói Királyság lakóinak testvérei. (Juan de Valesco /1727-1792/: Historia del reino de Quito-Equador. 1946) A spanyolok megérkezésekor a Kara-öböl közelében lévő Mánta városkának a neve Jokay volt és csak a spanyolok változtatták Mántára. Ugyancsak itt tisztázza Móricz, hogy az első quitói zsinat, Fray Louis Lopez de Solis püspök elnöklete alatt 1593-ban, olyan határozatokat hozott, hogy a katekizmust és a gyónási imákat le kell fordítani a püspökség területén élő népek nyelvére, mert ezek nem használják sem az Aymara nyelvet, sem az inkák általános nyelvét, a Kechuát. A megfelelő fordításokat a spanyol papok elvégezték, de azokon a nyelveken, azaz tájszólásokon sohasem tanították a keresztény tanokat, mert azok a nyelvek, azaz tájszólások mind magyarok voltak. Miután erről a Spanyol Korona értesült, megindult a legkegyetlenebb nyelvcsere végrehajtása. A történetnek még messze nincs vége, de úgy gondolom, hogy a teljes igazság kiderítése nem feltétlenül az ayahuasca.hu oldal feladata.

Persze, lehet mondani, hogy a magyarság divatosan szólva "az egész világot felfedezésestől, mindenestől maga fingotta", de a sok-sok nyelvi hasonlóságot, a tárgyi bizonyítékokat nem igazán lehet másként magyarázni, minthogy talán mégiscsak lehet valamiféle eltitkolt rokonság. Számomra hihetetlen lenne, de így is testvérként kezeli közülünk nagyon sok magyar ezt a szellemi világítótorony Shuar népcsoportot. Aki érez magában kellő affinitást, annak belinkelem forrásaimat, hogy maga is olvasgasson a témában. Végezetül pedig álljon itt  egy videó, ami az egész történetet hivatott feldolgozni. Kb. 4. percnél fagyott meg bennem az ütő. Magam részéről szokásos módon fentartással kezelem, mert pár helyen számomra kissé már Ufo magazinba illő körítéssel adja elő Móricz János felfedezéseit, de a lentebb linkelt szöveges tartalmakkal azért teljesebb képet adhat.

[caption id="attachment_330" align="aligncenter" width="300" caption="Móricz János, Shuar kutatások"][/caption] További linkek a témában: Magtudin.org > Móricz János kutatásai (a teljes leírás) Világbiztonság.hu (képes leírás) A Google találatai Móricz Jánosra Google képtalálatok a témában (van pár megdöbbentő)

Sokat gondolkodtam, miként is öntsem szavakba az alábbi sorokat. Végül arra jutottam, hogy spontán próbálom meg összeszedni a gondolataimat, és úgy írok erről a fontos dologról. Hallani beszámolókat "odaátról", amikor emberek nekimennek a bardonak azzal az elannal, amit talán a Magyarországon kényerűségből felvett életvitel táplál. Ez az érzés a túlélési ösztön. Amikor úgy iszunk, hogy lesz, ami lesz, és jobb híján remélni tudjuk csak az egészséges túlélést. Ez olyan forma hozzáállás, ami egy kissé őrült, de sokak által elfogadott valami. Az "énnek" egy olyan túlélése, ami a hétköznapokban ugyan sok dolgon átsegít, de én picit másként gondolkodom erről a dologról. A "majd csak lesz valami" gondolkodás hitem szerint a lélek megadása. Egy csodálatos dolog, az emberi lélek önkét rabszolgasorba taszítása. A totális apátia. Olyan ez, mint mikor a vadászt el akarja kapni az oroszlán és az menekülőre fogja a dolgot. Előbb próbál kitérni, elfutni, aztán amikor látja, hogy nem igazán kínálkozik lehetőség a menekülésre, és talán már el is kapták, egyszerűbb megoldásra vált, és próbál foggal körömmel védekezni. Ha ez sem segít, akkor jön a megadás. Egyszerűen elfogadja a sorsát és beletörődik, hogy bizony most reszeltek neki. De ha az elején tudatosul, hogy ott figyel a vállán a 12-es Smith & Wesson, egész másként is végződhetett volna a történet. Úgy gondolom, hogy az ember ösztön szinten áll neki így a dolgoknak, és ez a viselkedésforma visszadegradálja valamiféle vadállati szintre, de a túlélés kreatív bonyolultsága mindenkiben ott rejtőzik. De ne menjünk a dolgok elébe. Régebben többször feltettem a kérdést más jellegű problémákkal szemben, hogy miként lehetne az adott helyzetből menekülni. Normális ember a helyzeteket, legyenek azok jók avagy rosszak, kreatívan próbálja megközelíteni. Az ösztön szintű túlélés a kreativitás halála és a nyers erő diadala. Igen, ez is egy opció, de miért kéne nekem egy-egy Ayahuasca szertartás alkalmával arra készülnöm, hogy az Aya bizony arra készül, hogy keményen megrángasson? Tavaly volt egy ivásom, ami igen sötét helyekre vitt. Mindenféle gusztustalan lények lófráltak a szobán át, penészes nyálkacsíkot hagyva maguk után  és alig vártam, hogy az élmény véget érjen. Később ez az élmény megismétlődött és akkor jöttünk rá, hogy bizony az Ayahuasca tanítani szeretne valamit. Erről írtam már bejegyzést több helyen, ezért nem térnék rá külön ki. A lényeg talán annyi volt, hogy a gonosz vagy negatív energiákat akkor tanított meg átformálni. Ez év közepe táján is ismétlődött a dolog, és meggyőződésem, hogy azért, mert elvesztettem ideig óráig egy központi dolgot, a hitemet. Egy olyan erő, ami teremteni képes és millió dolgot átformál, de lehet hogy mindent magunk körül ez alakít. Születtek róla közmondások, Jézus is jó párszor emlegeti, de Pál apostoltól Salamonig mindenki górcső alá vette. Bennem sok dolgot átformált ez az élmény és úgy érzem, hogy a hit az egyik legnagyobb ajándék, amit az Ayahuasca adhatott. Mit is hiszek mostanság? Nos a kisebb dolgok tekintetében sokat változik a történet, de ha valaki megkérdezi, hogy miért nem félek az élményektől, vagy a hétköznapi dolgoktól, akkor elég összetett válasz elébe néz. Megosztom veletek. Úgy gondolom, hogy a felismeréshez több dolog is szükséges. Az első számú az ego legyőzése, ami más technikáknál is igen előnyös lehet. Itt jegyzem meg, hogy valamiféle éteri összefüggést vélek felfedezni az önzetlen életet élő emberek és a pozitív élmény gyakorisága között. Valahogy az Aya megtisztít. Nem tudnám megmondani, hogyan, de ahogy valaki felveszi ezt az életformát, és megérti a dolgok mikéntjét, annál inkább és annál mélyebben ajándékozza meg az Ayahuasca. Az ego eltiprásával a világszemlélet is elkezd egyébként átalakulni. Ha csak a hétköznapi vallásokat vesszük, központi szerepet tölt be az "ÉN". Az ember az uralkodója ennek a bolygónak, és kiemelte Isten az állatvilágból. Sok ezer évig hitték azt, hogy a föld körül kering az összes bolygó és ahogy fejlődik a tudomány, egyre kisebbek és jelentéktelenebbek leszünk. Egyre nehezebb elhinni, hogy mi is az a fogalom, amit minden épkézláb vallás hirdet, mégpedig, hogy "Isten gyermekei vagyunk". Írtam pár hete egy cikket az éberségről, a tudatosságról. A tudatosság számomra magába foglalja a társadalomban, a világban elfoglalt pontos helyünket. Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy egy olyan világban élünk, ami telis-tele vallási szentkönyvekkel, viszont egyetlen dolog igencsak hiányzik belőle. A viszonyítási alap. Egy olyan bibliát olvasunk, ami egy olyan világ szülötteinek keze munkája, akik nem láttak még más világokat ahhoz, hogy megértsék, mi is az a teremtés? Zsigerből indul az ember abba az irányba, hogy bizony az egy csoda dolog és az istenek kiváltsága. Ha megpróbálok pár percre elvonatkoztatni mindenféle belemagyarázásoktól, és körbenézek a saját világomban jobb híján, észre kell vennem, hogy bizony sok sok dolog van, ami megkülönböztet az állatvilágtól. Pazarlás lenne úgy leélni egy életet, hogy a teremtés, a hit, és hasonló fennkölt energiák  elérhetetlenek egy olyan lény számára, mint az ember, aki papíron a bolygó ura. A szent könyveket jó párszor végignyalva rá kellett jönnöm két dologra. Az egyik, hogy minden relatív. A másik, hogy az Isten (legyen az Ayahuasca, avagy Jahve) mindig az egyszerűségre törekszik az írások szerint. Mi akik az Ayahuascában hiszünk, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy életünk során végig tudjuk kísérni az Aya munkáját, esetleg ilyen olyan megnyilvánulásait. Ezekből sugárzik az egyszerűség. Rá kellett jöjjek,hogy csak az ego és a másik oldal, a kishitűség az, ami mondatja velem, hogy teremtéshez bizony az ember kevés. Elképzeltem mindenféle habos-babos fényeket, villanásokat, füstöt, amik talán kellenek egy teremtéshez. De kellenek ezek? mihez viszonyítunk? Semmihez. Közben napokat, éveket élek egy olyan világban, ahol nincs viszonyítási alapom. Nincs egyértelmű és meggyőző módszer arra, hogy az ember "kiválasztott", hiszen nem látok más világokat, ahol példaként láthatnám én, vagy bármelyikünk, hogy ez normálisan hogy is zajlik. Amikor ezt a gondolatot először megfogalmaztam, épp egy iphone pihent a kezemben. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ha minden sallangot félrerúgva egy olyan világba csöppennék, ahol egy tudattal rendelkező lényt látnék, aki kommunikálni képes a környezetével anélkül, hogy ott lenne, mit is gondolnék róla? Az SMS, az internet teremtés?  Azt gondolnám, hogy ez a lény bizony ebben a világban egy isten. Ez a felismerés maga az ajándék, és sok problémán átsegített. Ha jelen pillanatomban körbenézek, és szemem a jéghideg Gösserre vetődik, rá kell ébredjek, hogy bizony az üveg és annak tartalma is egy olyan dolog, ami a teremtés részese. Az ember teremtéséé. Nem több, mint a tettekké formált gondolatok bonyolult egyvelege. Legyen az egy A4-es rajzlap, egy termesztett virág, egy zongora, bármi, mind átment az ember teremtő gondolatai között. Képesek vagyunk testnek, és léleknek jót tenni, akár összetett cselekedettekkel is, aminél igazából nem is kell több. Amikor Ayahuasca szertartások alkalmával találkozom ilyen olyan lényekkel, ezzel a fenti gondolatvitellel közelítem meg őket. Egy kizárólag szellemi síkon mozgó Tsentsaknak nincs teste, ez az ember kiváltsága. Sokszor még az arcukat se mutatják. De ha elgondolkozom, hogy bizony a fenti sorok után tudatosul bennem, hogy az emberi faj, mint olyan azért elég csókos. A Főnök fia. :) Van egy saját világa, eddig ok. De hogy teste is van, és azt kezd vele, amit csak szeretne, no ott már érthető a bardo gonosz lényeinek irígysége. Támadásuk erőssége nagyban függ az ember hitétől és tudatosságától. Rosszullétek szempillantás alatt képesek elmúlni, ha az ember tudatosítja magában, hogy bizony ajándék ez a föld, és mi csókosok vagyunk valahol rajta. Onnantól ,hogy a fenti sorok függvényében közelítettem meg a bardot, az Ayahuasca is hitem mértékében kényeztetett. Úgy hiszem, hogy kiváltságosak vagyunk, akik két világban hivatottak élni és teremteni. Nem keverendő az isteni hit azzal az állapottal, amikor az Ayahuasca szétszed és összerak a saját izlése szerint. Úgy gondolom, hogy a rossz élmények két dolgon alapulnak főleg. Az egyik a nem kellő hit, a másik a test nem megfelelően kiszámított biológiai reakciója. Gondolok itt arra, amikor valaki "nem iszik eleget". Ilyenkor az Ayahuasca világát ugyan megtapasztalja, de leragad a peremvidéken, ahol az egyszerűbb életformák nyüzsögnek. Sámáni leírások tömkelege szól arról, hogy a sámánt élete folyamán akár többször is szétszabdalják különféle szellemi lények, hogy aztán az új és egészségesebb lelkét összerakják. Ez a dolog olyankor ismétlődik, ha az Ayahuasca által kitakarított helyre a lélek tulajdonosa ismét összehord mindenféle szellemi szart, és nem él a "tavaszi nagytakarítás" lehetőségével. Az Aya szereti az összeszedettséget és a rendet. Talán itt térnék ki egy fontos különbségre a sitter és a sámán között. A sitter egy önzetlen ember, aki próbálja a test szenvedéseit megkönnyíteni egy-egy élmény során. Cserélgeti esetleg a vödröt, és betakar, ha látja hogy fázol. A sámán a lelked megújulását próbálja megkönnyíteni a saját eszközeivel, és mindenek előtt a hitével. Ezért "jobb" a Hillario-s élmény és ezzel mindent elmondtam erről. Az Ayahuasca a lélekről és a hitről szól. Ha jól csinálod, amit csinálsz, akkor nem elaltat, átaltat dolgokon, hanem tágra nyitja a szemed és azt mondja:"Ne félj élni! Csodálatos lehetőségeid vannak, hiszen Isten gyermeke vagy. Nincs más dolgod, mint elfogadni, és sose feledni." Ez nagy felelősség, de úgy gondolom hogy ha egy ember ezzel a tudattal él, elkezd vigyázni a környezetére, legyenek azok a szerettei, avagy esőerdők. A dolog pedig úgy terjed, mint a vírus. Ha egy nem így élő lélek benéz egy ilyen ember szemébe, érteni nem érti a dolgot, de előbb utóbb ráismer, hogy bizony ezt az erőt ő is akarja. De ez már egy másik történet...

Azzal indult, hogy dumálgattunk O-val a kocsiban és megkérdezte, hogy valóban szükségem van a teázásra, hiszen jó úton haladok, jól látom a dolgokat-persze, nem sokkal előtte olvastam a Titok c. könyvet és ez nagyon sok mindent megváltoztatott bennem. Meg persze, a rendületlen hitem, ami ugyan az Istenbe vetett hit-de köze sincs a vallásokhoz...

Én akkor azt feleltem, oké, tudom és tényleg egyre jobban érzem magam, de tudom, hogy vannak bennem dolgok, amit nem értek, talán rejtegetek is-hulljon a férgese, nézzünk szembe vele. Na, meg persze, O annyit mesélt már róla, hogy eszeveszetten kíváncsi voltam!

Bővebben...

Beleásva magunkat az Ayahuasca történelmébe, eljutunk előbb utóbb annak a bölcs Salamonnak a látogatójához, akit a fáma, mint Izráel harmadik legismertebb királyát emlegeti. Salamon nem volt a közértelemben vett "háborúskodó" király. Sőt, sorra békét kötött előbb a környező nemzetek királyaival, majd ahogy Sába királynőjével is, úgy jópár egzotikus uralkodóval igen remek barátságot ápolt. Uralkodását tekintve i. e. 967 – i. e. 932-re tehető a zsidó állam feletti irányítása.  Nagy világutazó hírében is állt, és nem csak a saját kontinensét járta be keresztül kasul hanem az írások szerint meglátogatta Oaska sírját is a világ másik felén. Miért is tette ezt? Talán azzal oszlatom el a bennem is sokáig rejlő homályt, ha beszélek az írásos emlékeket gondosan szem előtt tartva Oaska legendájáról. Tudni kell, hogy Salamon idejében Oaska legendája egy olyan, határokat is átívelő legenda volt, ami az Ayahuascát keresők számára, mint "Az Ayahuasca legendája"  vált ismerté, de jó pár a Krisztus előtti időkből fennmaradt iromány is keményen foglalkozik a dologgal. Nevezték "Inka királyok legendájának", de sok elnevezése él a köztudatban. Sok ott élő őseik történeteként éli meg ezt a sztorit, amit úgy kezelnek mint mi magyarok mondjuk a csodaszarvas legendáját. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nehéz tisztán látni, mióta a Santo Daime is felkarolta a történetet. Oaska legendája: Az inka irodalom töredékei is említenek egy, a nagy árvíz előtti időkből (aminek nyomai fellelhetők Gilgamestől Noéig sok irodalomban)származó történetet egy hatalmas királyról, és az ő hű tanácsosáról, Oaskáról. Oaska, mint tudó asszony töltött be szerepet a királyi udvarban, és olyan hírek jártak róla, hogy képes volt megérteni az állatok, növények nyelvét és az őt kérdezőknek válaszolva valami olyan szintű látásmóddal válaszolt, ami híres volt messze földön. Kikérték véleményét háborúk, éhínségek és gazdasági problémák idején is. Oaska igen komoly köztiszteletnek örvendett és a király is igen szerette. Oaska tanácsai révén a birodalom virágzott és az emberek biztonságban érezték magukat az országban. Egy napon Oaska meghalt és a király ásatott neki egy hozzá méltó sírt, ahová eltemették őt tisztelettel. Az inka király a bölcs Oaska halála után is rendszeres járt ki a sírkertbe, hogy tiszteletét tegye nála. Egy napon, amikor a király meglátogatta a sírt, észrevette, hogy egy igen különleges fa nőtt ki Oaska sírhantjából. Az inka király tudta, hogy birodalmában még csak hasonló fát sem látott, ezért elnevezte azt "Oaskának". Közben teltek az évek, és a király mellé egy új és nagy tudású ifjú katona szegődött. Az ő neve Tihuaco volt. Tihuaco a hadsereg főparancsnoka volt és ism erte Oaska történetét és tisztában volt az asszony hatalmas tudásával. Egy napon Tihuaco kikísérte a királyt Oaska sírjához. A király Tihuacohoz szólt: - Azt tartják, hogy a sírból növő fán keresztül szólni lehet az odaát élőkkel. Főzz belőle magadnak teát, hátha kapcsolatba tudsz kerülni Oaska szellemével és ezáltal megszerezheted az ő hatalmas tudását is. -Tihuaco szerette volna magáénak tudni Oaska hatalmas tudását, ezért leszedte a fa leveleit és teát készített belőle magának. Miután Tihuaco megitta a teát, megjelent Oaska szelleme és egyre erősebben kezdett körözni Tihuaco körül. Hősünk végül nem bírta a hatalmas erőt és rövid úton elhalálozott. A király teljesen összezavarodott az esemény hatására, de mit volt mit tenni, eltemette Tihuacot Oaska mellé. Innentől a király már két sírhoz járt ki látogatóba. Egy napon, mikor a király ismét meglátogatta a két bölcs sírját, azt vette észre, hogy egy különleges szőlőforma növény nőtt ki Tihuaco sírjából és az Oaska sírján lévő fára tekeredett. A király mondta:- Ez a szőlő Tihuaco sírjából nőtt ki, ezért legyen a neve "Tihuaco szőlő". A király lassan megöregedett, és bizony egyre többet gondolkodott Oasca bölcsességének megszerzésén.  Végül elkeseredésében, avagy a tudás-vágytól hajtva teát főzetett Oaska fájának leveleiből és Tihuaco szőlejéből. A király a már régóta áhított tudással szállt végül a sírba. Itt kanyarodik vissza történetünk bölcs Salamonhoz, aki a fenti történetet hallva meg akarta keresni Oasca sírját, hogy maga is részesülhessen abból a bölcsességből, amit Oasca birtokolt. Salamon legbecsesebb hűbéresével kereste fel a sírokat, Caiano-val. Caiano a monda szerint a bölcs inka király reinkarnációja volt, csak nem tudott róla. Bölcs Salamon odalépve Oasca sírjához, ezeket a szavakat mondta: -Ez az a félelmetes fa, melyet Tihuaco nem tisztelt, főzetét megitta és lett bűntetése halál. E fa neve legyen Chacrona ami jelenti:"félelmetes azok számára, kik nem tartják tiszteletben". Aztán odament Tihuaco sírjához és ezt mondta: - Tihuaco egy harcos volt, Tihuaco a védelmező." Salamon akkor letépett néhány levelet és a szőlőből is jópár szárat, majd odaadta Caiano-nak és ráparancsolt, hogy főzze meg! Caiano engedelmeskedett és elkészítette a monda szerint a történelem első Ayahuasca főzetét. A király ezután kérte, hogy igya meg. Caiano engedelmeskedett és tudást nyert a két növényből. Salamon király ekkor faggatni kezdte. -Mit látsz Caiano? - Én láttam a természet varázsát és benne az egész univerzum titkát. - Kérj az istenedtől lehetőséget, hogy képesek legyünk mindannyian behatolni ebbe a csodálatos titokba! Hogy részesei lehessünk valójában ennek az isteni titoknak. Aztán Caiano egy éneket énekelt, ami lehetőséget teremt ezzel a csodás tudással kapcsolatba kerülni (icaro?) Caiano magával hozott a palántákból, és innentől rendszeresen főzögetett hazájában. Megtanította az embereket józanul mérlegelni, és tudatosan élni, átértékelni életüket ha kell. Caiano volt a monda szerint a  közértelemben vett első ayahuascero. Végül Caiano ideje is lejárt, és a csodás főzet lassan feledésbe merült. A fenti történetet Santo Daimés körökben is lehet hallani. Hogy Bölcs Salamon ivott e a főzetből, azt az általam tanulmányozott írásokból nem tudtam, viszont sok dolog szól amellett, hogy valószínűleg igen. Feltételezem az akkori szigorú zsidó hagyományokat, ahol egy drogos király szarul vette volna ki magát. Különböző etnikumokban mai napig különféle leírásai vannak Salamon cselekedeteinek.  Az etióp szövegtöredékek pl azt írják, hogy a bibliai leírással ellentétben Salamon összeszűrte a levet a látogatóba érkező Sába királynőjével is, ami meg nem lepne, de ki már nem fog derülni. Ami párhuzamot találtam a magam részéről, hogy Salamon a Kr.e. 950 körülre tehető kiruccanásaitól kezdve egyedülálló módon támogatta birodalma öntözés-technikáját, és a kort meghazudtolóan létrehozta a róla elnevezett "Salamon temploma " mellett az öntözéses növénygondozás csatornázáson alapuló megoldását is. Ez "Salamon-medencék" néven vonult be a köztudatba és első csatornái a mai napig fellelhetőek Betlehemtől pár kilométernyire. Salamon példabeszédeiről meg nem is igazán van ezek után mit mondani, hiszen még a  Dorti zsinaton is azt a bibliát engedte a kaotikus egyház lefordíttatni a világ nyelveire, aminek a közepén Salamon példabeszédei szerepelnek. Magam is sokszor olvasom szívesen, és tény, hogy egy olyan bölcsesség néz vissza a sorok mögül az emberre, ami nem hétköznapi. Egy másik párhuzam, ami szintén feltűnő hasonlóságot mutat az Ayahuasca kultúrájával, az etióp hagyományokon is nyugvó Ezeregy éjszaka meséje. Ki ne hallott volna a lámpásba zárt dzsinnről, aki egy rossz szellem volt, és büntetésből zárták a szűkös palackba. De hogy ki is zárta oda, arról elég ritkán olvasni. Nos az Etióp tekercsek szerint maga Bölcs Salamon volt az, aki egy utazása után gonosznak ítélte meg az adott szellemet. Ez egyféle technika lehetett, amihez igen hasonlónak tartom a magam részéről a Shuar törzs zanza technikáját, aminek során az ellenség fejét levágva, annak koponyáját kihámozva, és az üres bőrt kövekkel megtöltve úgymond visszazárták, visszavarrták az ellenséget démonjaik közé. Eközben még arra is figyeltek, hogy az élettelen fej nyílásait, így a szemet, szájat is bevarrják, hogy ne tudjon szökni a szellem szűkös helyzetéből. a Shuarok a mai napig az Ayahuasca leghűségesebb követői közé tartoznak. Technikáik más vonalakban is keresztezi sok helyen a ma elfogadott bibliai nézeteket. De erről majd egy másik mesében írok.:)

Kapcsolatba kerültünk a www.latinamerika.hu oldallal, így aki érez magában kellő affinitást és "kedve" is van hozzá, adott a lehetőség az Ayahuasca túrák egyénre szabott megvalósításához. Az oldal tulajdonosával egyeztettem, és komplett amazonasi esőerdő-túrákat is szervez, akár személyre szabottan is. Értem itt akár a nagyközönségtől elzárt kisebb törzseket, Ayahuasca kirándulásokat, stb. További info: ayahuascahukukacgmail.com

"Shuar"... a törzsek saját nyelvén annyit tesz "az emberek". Nyelvüket beszélik az Andok lábainál, az Amazóniai síkságon, főként Ecuador területén, de a mai Peru környékén is. A Shuarok az 1950-es 60-as évekig az esőerdőkben elszórtan, konkrét "anyaállam" létezése nélkül éltek. Nem volt szükségük a civilizáció sajátjaként is említett centralizációra. Nem érintette őket a globalizáció országokat formáló és határvonalakat tologató formája.  A Shuar népcsoportot számtalan útikönyv említi tsantsa (zanza) technikájuk miatt, amiből meglepő módon az újonnan betelepült amerikaiak és még Európa is szépen profitált.  Első kapcsolatuk a "civilizációval" az 1600-as évek tájára tehető, amikor a Spanyol hódítók kereskedelmi kapcsolatot próbáltak velük létesíteni. A huszadik század derekára már elérte őket a gyarmatosítás és a misszionáriusok átszervezése. A misszionáriusok ún. "centros"-okat hoztak létre, amire a központosításból adódó könnyebb védelem, és a nem őshonos telepesek visszaszorítása végett is hasznosnak mutatkozott először a Shuarok számára. Valójában ez is a gyarmatosítás, a kormányzati szervek, és a monoteista hit előretörése végett volt szükséges. 1964-ben alakult meg az első Shuar Centros, ami a Shuarok érdekeit hivatott szolgálni az állam, a nem kormányzati szervek, valamint a transznacionális vállalatokkal szemben. Ez a folyamat előbb csak az akkoriban már lecsengő zanza fejek kereskedelmét lendítette fel, amit a nagy múltú Shuar harcosok viseltek magukon, mint harcban elejtett trófeákat. A fejekért Európa komoly pénzeket fizetett, és a kezdetben tökéletesen kiegyensúlyozott nomád nép kezébe egy új eszköz került, a pénz. A fehér ember itt is megtette hatását, hiszen a kereskedelem fellendülése után a zanzákért már nem pénzzel fizettek, hanem fegyvereket adtak, ami megkönnyítette a háborúskodást. A történetnek itt sajnos még nem volt vége, hiszen a népcsoport szerencsétlenségére lakhelyeik az ecuadori és perui területek legnagyobb olaj-lelőhelyei lettek (esőerdők). A XIX. századi katolikus jezsuiták a törzset hagyományaik eltiprásával próbálták szintén gyengíteni. Az akkori poligámiát, ami jelen esetben egy harcos Shuarra jutó két feleséget jelentett, monogámiával próbálták felváltani.  Ez a helyi gazdaságra is rányomta a bélyegét, és a Shuarok tovább gyengültek. Az 1950-es évekre odáig fajult a dolog, hogy a Shuarok elvesztették földjeik tekintélyes részét, miközben elhagyni kényszerültek félnomád életformájukat is. 1964-ben megalapították a még mindig szétszóródott törzsek összefogására a Federación de Centros Shuar-Achuar nevű szervezetet. E szervezet hierarchikusan felépülő "tanácsosait" többnyire az állam pénzelte. E szervezetnek köszönhetően a Shuarok közösségi élete kissé fellendült, de megoldást nem tudott hozni a népcsoport problémáira. A Shuarok jobb híján katonának álltak, mivel az Ecuadori kormány tisztában volt a népcsoport harcosainak komoly hírével. Harcoltak az 1995-ös Cenepa háborúban is, ami Ecuador és Peru között zajlott. Módszeresen vette el tehát a fehér ember a Shuarok vallását, családi és törzsi egyensúlyát, a földjeiket, és mindent, amit értékké tudtak tenni. Később pedig egy olyan háborúba küldte őket amit a saját földjeiken kellett megvívniuk két idegen állam számára. Mit tudtak hát tenni a Shuarok? Igazából semmit, de mégis mindent. Föld anyához fordultak, mint annyiszor és elkezdték megmutatni a fehér embernek, hogy mi is az, amit elvesz, eltipor. Olyan dolgok, amik nélkül ő is kevesebb lesz. Az esőerdőket ismerve hatalmas tudású emberek, gyógyító sámánok kezdték el járni a földet, és kezdték gyógyítani a fehér embert, vele együtt az egész bolygót. Az Ayahuasca ennek a csodás tevékenységnek az egyik mozgatórugója. Aki ivott már valaha is ilyen főzetet, az tudja, hogy nem igazán lehet semmihez sem hasonlítani. Lehet hallani beszámolókat, ahogy az ember részese lesz arra a  pár órára a föld fájdalmának úgy, mint azelőtt soha. Hogy aztán hol kezdi el az ember a "gyógyítást" az már tökmindegy. Van, aki a szülésért harcol, van aki a lelki harmóniáért, van aki zenében próbálja átadni a reményt és van, aki felvesz csak egy eldobott nejlonzacskót. Egy közös van bennük. Felébredtek. Próbálnak "Shuarok" lenni... próbálnak "Az Emberek" lenni...

Sokat gondolkodtam azon, hogyan írom le az utolsó Ayahuascázásomat, mert hogyan is lehet egy másik embernek leírni a leírhatatlant. Olyan dolog lenne az élethez való alkalmazkodás és szakértelem ami manapság nagyon is terjed, hogy az emberek könyvből tanulnak meg például:úszni.Még a sivatagban ennek a gyakorlati részét lehet is élvezni ám vízközelben mindig ott lesz a félelem.. Az este mindig úgy indult mint szokott, általában ilyenkor váratlan eseményt már nem enged az életünkbe az Ayahuasca...Megdolgoztunk a főzettel megtettük amit megkövetelt, hozzáteszem, legjobb barátommal O-val ittam együtt, mivel sajnos ilyen makacs ember vagyok:megválogatom kivel iszom ayahuascát....Azt hiszem ez a dolog nem a véletlenen és nem az én óvatosságomon alapszik hanem mindinkább a baráti őszinteségen.. Megfőztük mint mindig, egyre könnyedebb és jobb az ayahuasca iskolája, a dolog azon egyszerűségénél fogva, hogy hagyjuk magunkat nem színészkedünk és odafigyelünk minden egyes apró tanítására... Alázat, na igen, sokan sokféleképpen gondolkodnak róla...Én mint mindig minden egyes ayahuasca szertartás alkalmával remegek a félelelmtől, de azt igazán a szituáció hozza csak...Az alázat az akkor kezdődött mikor elkezdtük felé a legnagyobb tisztességet és odaadást adni:lélekből, szívből, agyból,...Minden más átértékelődött, még a bennünket körülvevő emberek is, tisztelet a kivételnek.. Ayahuascázás:Ezt az egy dolgot O-val sajnálom nem sajnálom de inkább az utóbbi, fenntartással kezeljük, és nem a mi fenntartásainkkal.. Beavatás:Régóta kacérkodik velem az ayahuasca, és a szó szeretetteljesebb értelmében, hogy lesz még egy u.n. Beavatásom.. Nézelődtem itt nézelődtem ott, és bevallom őszintén amitől a legjobban féltem a shuar sámánok vonala fogott meg a leginkább.. Igen Kicsi egyből a közepébe...O is meggyőzött arról ,hogy ezek jó és csodás emberek, és a Hilario- val és családjával való találkozásom óta minden kételyem elmúlt....Azok Az emberek az EMBERek.... Kis kitérő, bár idetartozik, mikor az Ayahuasca belép a kis társaságunkba, megérezzük, és ezt O. nevében is elmondhatom.. Az érzés:Egy hideg valami, végigfut egy pillanat alatt a testemen és azt is megmondom melyik irányból jön, legyen a levegő hőfoka bármilyen magas celsiuson.. A közénk jövő általunk Istennőként említett csodát, ily módon érezzük meg... Nos ez történt aznap este is mikor Hilario jött...Mondtam is O.-nak: Basszus most jött meg ez az ember, érzem.. Mire O:-Ne hülyülj!Én is... Hát nem ő volt személy szerint, hanem a :Fia...:)) Hozta magával ezt az eszmét és szellemiséget... X számú ayahuasca szertartás után föltettem egy kérdést, nem volt kellemetlen igazából csak nem értettem a dolgot.. Mindig bennem maradt egy kicsi a kiürítendő dologból, és ez érdekelt hogy vajon micsoda... Azt mondta:A szükséges rossz az a kicsike, ami a hétköznapokban tudatja veled, hogy olyan is van, nem csak szép meg jó... Kimondhatatlanul jól viseltem, bár olykor-olykor szívóztam az életemmel... Vissza az estéhez:A főzetet O. rakta össze, valamelyest kivettem a részem a munkából bár most nem annyira tudtam.. Kettőnk főzete között talán az az egyszerű különbség, mint kettőnk stílusa között, van egy vezérszál amit követünk, de apró dolgokat , fortélyokat beleteszünk... Megittuk a főzetet.Az íze milyen volt?Ayahusca íze volt, én kifejezetten szeretem...Élet ízű! Eltelt 20-30 perc és bődületes hányinger jött rám, de csak inger...O kirakta... nekem az anorexiásoknak való trükk sem segített... Na mondom basszus Kicsi ebből megint klotyón ülés lesz....Végül is mindegy hol ülök nem... 15 perc múlva a maga szeretetével és jóindulatával engedett be minket a világába...dimenziók ide vagy oda, megtanított benne mozogni és érezni..Hozzáteszem nem volt egyszerű, megjártuk hozzá az idézőjeles poklot is...Közel két év munkája és kitartása... Láttunk amit láttunk, csodálatos világokba csöppentünk, ide-oda...Folyamatosan váltogatta és azt hiszem ez a szelíd caapi hatása a gyenge hullámzás... Vártam azt, hogy mikor és hol talál rajtam fogást, mikor tekeri ki ismét a nyakamat és miért...Ellenben most nem tette, a tisztaság a folyamatos nirvana állapot, és a fájó állkapocs a nevetéstől....Filozofálni próbáltunk de olyan boldogok voltunk az Ayahuasca által adott több órás gyönyörű látványtól, hogy megkönnyeztünk a boldogságtól....Nem vidámak voltunk, ezt sokan keverik, hanem Boldogok. Eljött a pillanat amit már az elején is tudtunk...O meg is kérdezte:Ment már végig rajtad Ayahuasca?.. -mondom:- igen erre ő:-Félsz? feleltem: -annyira nem válasz:-Faxt nem..... mondom magamban:-Na bassz most már igen....:) Szóval a pillanat, ami sokáig tartott ugyan de szembe kellett vele menni.. Tudtuk, hallottuk és láttuk hogy nem vagyunk egyedül a helyiségben...Nem volt ez baj, mert jó részük szövetséges, mind mind ebben a világban jártasan mozgó jó.... O.nak is megvolt a maga rendeznivalója és rossza amivel szembe kellett menjen, nekem meg aztán pláne...:D Mondom neki:-Rakd be a zenét légyszi! O. :-Melyiket? Én: A Transformerst........,most látom azt akivel szembe kell mennem........http://www.youtube.com/watch?v=Z1oQm1NjR8U a zene Megtanított erre a zenére az Ayahuasca végigmenni a rosszon és harcolni különböző "fegyverekkel" jó pár alkalommal már nem adott fegyvert ahogy most sem annyit mondott:-Tudd, hogy ott vannak a fegyvereid, nem kell őket mindig használnod!!! (Aki Ayahuascázik és azt mondja hogy nem beszél hozzá az ayahuasca, az vagy nem mond igazat, vagy egy pohár szódát ivott meg és a szeme káprázik) Szóval láttam ezt a Nőt, mert női alakot öltött és mentem felé, széttártam a kezeim és toltam bele valamibe amit még nem tudtam mi az.....Volt esze a dögnek mert tüzet gyújtott maga köré, és két oldalára általam szeretett és valaha szeretett embereket állított.... Mondom itt nincs mese, be kell mennem a tűzbe, így is lett...Az u.n.. szeretteim kihoztam és megnéztem ahogy a hátam mögött eltünnek...És újra mentem szembe ezzel a lénnyel ami egyre nagyobb-nagyobb lett...Sóhajtoztam is mint egy szülő kismama úgy szívta az energiámat... Ekkor éreztem, hogy valami megállít, és a hátam mögé áll valami bődületesen nagy hadsereg...Lejön egy fekete háló és azt a rosszat szövi be, ma már tudom hogy az Ayahuasca volt de abban a pillanatban csak a látványt csodáltam és féltem...Jött lefelé ez a háló és egyre sűrűbb lett majd a végén bezárta ezt a valamit, de olyan módon amit nem tudok leírni akkor egy szó jutott az eszembe.a Shuarok zanza technikája......ezt ki is mondtam O-nak...hozzátéve:Ezt nem hiszem el ilyet nem láttam soha tőle....... Mondja O:-Igen nem engedi megölni a rosszat nekem se.....Visszazárja!!! És ezt mindketten így jóváhagytuk.... Akikért belementem abba a tűzbe, hogy megérdemelte-e vagy sem?Nos úgy hiszem, sokat ártott azzal, hogy ott volt, így kénytelen voltam, legalább másoknak nem ártanak...Nem volt más választásom.. Jött a jó öreg és várt mellékhelység(WC).....Komoly volt, mert egy év tüskéit gyógyította be kb. 20 perc alatt, erre O is figyelmeztett, hogy ma itt kihozza ismét. Akit már Resetelt komolyan le Ayahuasca az tudja miről beszélek ... O. egy pillanatban megkérdezte tőlem ,hogy vagyok?Mint egy igaz barát...Közben fuldokolva röhögött, meg én is mert, hát mert így esett jól.. Válaszom:-Élek, köszönöm... Ilyenkor mikor az ember kap egy Resetet és nem tudja nem tanulja meg a pillanat és a harcos hevével újraindítani magát, kezdve a levegővétellel, akkor az illető órákig küzd az életéért....Tudom, egyszer kétszer megtettem, ahhoz hogy megtanuljam, és ne a rosszat nézzem ami kijött hanem a jót ami majd jönni fog... Ilyenkor mikor az ember kap egy Resetet és nem tudja nem tanulja meg a pillanat és a harcos hevével újraindítani magát, kezdve a levegővétellel, akkor az illető órákig küzd az életéért....Tudom, egyszer kétszer megtettem, ahhoz hogy megtanuljam, és nem a rosszat nézzem ami kijött hanem a jót ami majd jönni fog..., kitakarított, nyugtáztam hogy élek, amikor azt a bizonyos reset gombot megnyomja az emberen akkor azért meglepő, mert hirtelen hal meg és éled ujjá, utóbi nem mindenkinél történik hirtelen.. Fölálltam, elhagytam a klotyót és visszamentem a kényelmesebb helyszínre... Mondom O-nak:-Sok mindenben kezdelek megérteni, de átértékelődött bennem egy csomó minden az ayahuasca téren..... Adjuk tovább rendben van, ez a legtermészetesebb dolga a világnak, de és itt a de... Van aki ebben a dologban hisz mint medicine:.. Mint gyógyír.........Sosem fogja tisztelni úgy mint mi Vagyunk mi és még egy pár ember akik szintén hisznek és vele élnek, mint küldetés és életforma... Hozok föl egy példát is: Elmennek egy ayahuasca szertartásra 100 an... Abból a 100 ból jó ha egyet kiválaszt mint ayahuascero.... Én az utóbbi mellett maradok, szent dolognak tartom nem pedig gyógyszernek..... Az éjszaka annyira tömény és jó volt, hogy a rossz részek ellenére is gyökeresen megváltoztatta a gondolkodásom és az életem, mondanám hogy ismét mozgat, de hazudnék mert ez mozgat már jó ideje....

...Kívánunk az "Ayahu" csapat nevében békés boldog ünnepeket és köszönjük a látogatásokat, építő kritikákat és a rengeteg szeretetet, amit tőletek kaptunk ilyen-olyan formában. Sok cikk szánkózik jelen pillanatban is a fejünkben, és reményeink szerint hamarosan fel is kerül. Addig is az Ayahuasca áldása legyen veletek (meg utána is;) .

Sokszor kissé régimódiak, de az ürge tudott sztem valamit. Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiába Jung: Szellem élet Jung: Gondolatok a szenvedésről és a gyógyításról Jung: Gondolatok a természetről

Íme az első élményem. Bár hosszúra sikeredett, igyekeztem kerülni a rizsázást. Egy szép, napos szombaton délután elmentem vonattal Pestre, hogy találkozzak O-val. Ő telefonon keresztül igazított útba, hogy találok el az Oktogonra. Villamosra, metróra majd buszra szálltam, míg végre este 19:30 körül megérkeztem. Az egész pont olyan volt, mint a Mártix eleje: Morpheus eligazítja Neót, hogy egy eldugott kis helyen megnyisson neki egy kaput. Úgy volt, hogy 3-an leszünk egy barátjával, de ő nem jött. O-val kb. 2 óra hosszát beszélgettünk az Ayahuascáról, és az életünkről, nem akartam elsietni az ivást... A teljes cikkhez katt ide.

[caption id="" align="alignleft" width="172" caption="Ponika.hu"][/caption] Az Ayahuascát meg lehet közelíteni az élmény szempontjából, de sokkal tanulságosabb, ha úgy viszonyulunk hozzá, hogy ő a Valóság aki bemutatkozik nekünk. És valószínű, már az első alkalmakkor rájövünk, régi ismerős. Kinek-kinek, a számára leghasznosabb formában jelenik meg. Legyen az színtiszta szenvedés,hang, energia, látvány,tapintás,intuíció, tér,feloldódás, halál,káosz vagy a legteljesebb harmónia. Mindig időszerű,magasztos és egyben telve van humorral. A legmélyebb pillanatokban átitatja veled a világot és a világgal téged. Eltűnnek a kettősségek, rájössz, hogy önmagadon segítesz, és önmagad taszítod a pokolba. De ne legyenek illúzióink! Ezt az élményt csak most, a ránk szabott rendkívül rövid időszakban van módunk megélni. A lehetőség ritkaságát- hogy ebbe a létállapotba bepillanthatunk-, emberi léptékkel szinte lehetelen kifejezni. És ezen lehetőség keretein belül is kondicionáltak vagyunk. Az Ayahuasca nélkül képtelenek vagyunk belépni, nemhogy fenntartani a valóság látomását. Ami vagy aki létrehozza a lehetőséget, az az Ayahuasca, a Mindenség vagy Valóság együttérzése, törődése, szeretete. Semmi nem támasztja alá afeletti nyugalmunkat, hogy ez mindig így lesz. Életünknek két bizonyossága van. Meg fogunk halni. Nem tudjuk mikor. Minden erőnkkel törekednünk kell , hogy maximálisan kihasználjuk a ránk szabott időt. Ki-ki haladjon az általa legjobbnak tartott ösvényen, minél tudatosabban, éberen, keresve a megtapasztalt fényt. Semmi nem garantálja a halálunk után, a mi utunkat folytató lény számára, ugyanezeket a szabad feltételeket. Mi van ha a pokolban, tehetetlenül,szolgaként, bárki útmutatása nélkül, gyatrább értelmi képességekkel stb. eszmélünk majd magunkra? Ahogyan a buddha mondta: -Nincs időd, nincs időd, nincs időd pihenni!-

Nos igen.... mondhatni, lerágott csont, mégis amikor megszületett bennem ennek a cikknek az ötlete, rájöttem, hogy a dolog sokkal mélyebbre mutat, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember. Sokat agyaltam az utóbbi pár évben, hogy mi is történt azon a bizonyos estén, ami ilyen mértékben változtatta meg, és tette jobbá életemet. Az első Ayahuasca élményem után gyakorlatilag mindenestől fordult fel az életem, de nehéz elmondani ezt egy olyan embernek, aki még nem élt át hasonlót. Nos mi is történt? Semmi és minden. Talán a legközelebb akkor állok az igazsághoz, ha azt mondom, egy éjszaka alatt 180 fokot fordult a világnézetem jó irányba. Új élet kezdődött akkor és a hosszú évek óta magamba tömött több liter Prozac egy csapásra vált számomra szemétté, és gyűlöletes dologgá. De hogy is lehet, hogy egy a megfelelő szerotonin termelésért felelős készítmény ekkora "traumán" esik keresztül, hogy a végén olyat koppan a kuka falán, hogy az edzett üveg majd szét törik. Rájöttem, hogy az öröm nem ott kezdődik, mikor az ilyen és hasonló szemetek, a gyógyszeripar kísérleti patkányaivá avanzsálnak, és ideig-óráig elfeledtetik velem a múltamat. Jó volt e szembenézni vele? Hát nem mondanám. Sokszor utaltam már rá, hogy szerintem a lélek hasonló lustaságot hajlamos felvenni, mint a test. Keresi az egyszerűbbnek vélt energia formákat, és hajlamos nem hosszútávon gondolkodni. Ami számára nem kellően szép, avagy becses, azt sutba próbálja vágni, és ahol lehet, kerüli a rossz emlékekre való emlékezést. Ez addig gyűrűzhet, hogy a hátizsák mélyére dugott sok szemét oly terhet képes a kiegyensúlyozottság hegyének megmászása közben az emberre aggatni, hogy egyszerűen képtelen lesz a hétköznapi tevékenységeit is ellátni. Ezt persze az irónia kedvéért marhára nem veszi észre, legfeljebb annyit felejt el, hogy miért is nem akar dolgokkal szembenézni? Nehéz lenne megmondani, hogy hol is rejlik az a kapcsoló az emberben, ami a rossz emlékeket vésővel képes bevésni a tudatba, a jó dolgokat pedig egyszerűen semmisnek tekinti. Ha igazából mélyen akarok tisztán látni, azt mondanám, nézzük meg, hol működik a dolog? Hol van olyan hely a világon, ahol  az emberek boldognak vallják magukat. internetes keresgélés után pár perc alatt lehet találni olyan helyeket, ahol ezeket a dolgokat már jó párszor felmérték. A dolog azért fura, mert a magukat boldognak valló emberek, és mondjuk a fogyasztói társadalom, az amerikás szemlélet által lefedett területek gyakorlatilag pontosan kiadják a boldogság világtérképének tökéletes inverzét. De ennyire egyszerű lenne? No azért van jó pár csavar a történetben, hiszen aki kis hazánk szabályai szerint él, és szeretne továbbra is levegőt szívni, vizet és táplálékot magához venni, engedelmeskednie kell az általunk alkotott társadalmi normákhoz.  De miről is szól ez a fogyasztói társadalom? No itt jön a lerágott csont rész...:) Igen. Fogyassz, és kapsz pénzt, és lehetőségeket arra, hogy legyen belőled valaki. A milliókat irányító fogkrémreklámok világát éljük. Nem volt ez mindig így, de azért érdekes pár pillantást vetni a jelen hazai média-helyzetre, ami sajátossága a 'civilizáltnak"  mondott országokra. Egy nagyon kedves kollégám "Á" az adott terület szakértője, és bizony napról napra meglepődök hogy milyen mélységig  jutott a dolog. A reklámok nem válogatnak az eszközökben. A manapság divatos tudatalatti manipulációnak pedig nincs az a megedzett reklám-hatóság, aki képes gátját szabni. A reklámok megijesztenek,  szomorúságot gerjesztenek, amiből hitük szerint az ominózus Oldszpájsz dezodor használatával, és a csajozás beindultával lesz csak kiút... Hogy hamis világképet festenek, az nem kérdés, és ehhez mérik az embert. Belerakják a géniuszt egy olyan környezetbe, ami kicsit hasonlít a nyolcvanas évek autós kvarcjátékaira. Jobb oldalt felveszed a mamit, átviszed bal oldalra, közben elkerülöd az agyon pixelezett fákat, és kapsz 6 fabatkát... Nem találkoztam még olyan emberrel, aki képes volt beváltani a fabatkáit. civilizáltabb módszer a beváltható fabatka, amit meg is kapsz ha elköltesz bármely Spar-ban potom százezret, és birtokosa lehetsz egy damasztolt hagymahámozónak mindössze 1000 forrintért, és 20000 Spar fabatkáért.  Persze mindenki mondhatja, hogy idiótaság, de ha az is, egy baj van vele: Mégpedig, hogy nincs alternatíva. Ha meg akarok nézni egy jó filmet a moziban, amiben megélem azt a szellemi szabadságot, amit mondjuk az Avatár adott számomra, szembesülnöm kell a film előtt azokkal a tényként beállított eszmékkel, hogy " a pirospöttyösazigazi.." és csorgatnom kell az Ájmlávinit cég legújabb hamburgerére a nyálam, ráadásul 3D-ben. Az emberek értékrendjét totálisan kicserélte a fogyasztói társadalom a múló örömökre, hiszen hogy is lenne képes a papírpénzét boldogságra váltani az a vállalkozó, aki olyan bármit árul, amiből az emberek csak egyszer és egyet venne? Nos érthetővé válik egyből, hogy ha valaki örömöt keres, akkor csak ideiglenes fogja megtalálni mindenben, amit pénzért meg lehet venni. Mit is termelt ki ez a társadalom? Bátrabbakat, akik a droghoz, vagy piához nyúlnak végső elkeseredésükben, és gyengéket, akik megcsömörlöttek attól, hogy a rájuk mutogató ideális férfi avagy nő képét nem képesek soha elérni. Egyszerűbb esetekben az ilyen ember apatikus, vagy depis lesz. Az Ayahuasca egy dolgot mélyen a szívembe vésett. Megmutatta, hogy bizony létezik egy szellemi sztráda, ahová nem ér el ez a fertő. Amikor először betettem oda a lábam, nem éreztem mást, mint hogy egész életemben ide tartoztam. Nem becsuktam a szemem, hanem kinyitottam. Megértettem azt, hogy a félelmek a világ mostohagyermekei. Amik mellé társul az ego mindenek fölé magasztalása, és ez bizony kizárja azt a lehetőséget is, hogy az ember észrevegye, hogy a lelke sérülhet akkor ha elhiszi a sok hazugságot. Mit mutatott még meg az Ayahuasca? Gyakorlatilag totálisan elvesztettem a halál iránti félelmemet, ezzel mintegy gyökerestől tépte ki a világ unszolásaira való hajlamot. Önálló emberként valahol felkeltem a porból, és leporoltam magam. Azt mondtam, képes vagyok tudatosan dönteni. Nem egy-két dologban, hanem mindenben. No innentől veszi az ember a kezébe az irányítást. Ha megborotválkozik, ha bekrémezi a kezét, ha rostosat eszik tudatosan, azt már nem azért teszi, hogy ápolással nyújtsa meg az itt eltöltött börtöni életet, hanem hogy azt az időszakot nyújtsa meg, ami rendelkezésére áll élvezni az örömöket és itt nem csak a rettenetes zabálásokra gondolok. Szilárd meggyőződésem, hogy ha az ember helyett dönt valaki, legyen az egy vásárlás, avagy egy tömegeket befolyásoló történet, akkor is csak az az ember fogja élvezni annak a gyümölcsét, aki a döntést meghozta. Hiszem azt, hogy ez az élet olyan, mint egy gyorsvonat. Mindenki próbál az ablak mellé ülni, és aki benéz a fülkébe, annak a lehető legszebb képet mutatni, hogy a másikban irígységet gerjesszen a javaival. Viszont az utazás nem a vonaton eltöltött időről szól, hanem a végállomásról,ahol mindenki átmegy a "detektoros kapun". :) Azt vettem észre, hogy minél inkább távolodtam, és inkább külső szemlélőként néztem ezt az ördögi kört, annál inkább felébredtek, sok éve szunnyadó képességeim a szép, és az örömöt okozó dolgok észrevételére. Sok millió ember megnézte az Avatárt, és legtöbbjüknek annyi esett le, hogy jó sci-fi. Az okosabbak már megértették, hogy bizony egy ilyen világban éltünk valaha, és a civilizált ember ebbe a díszcsomagolt harmatcseppes rózsacsokorba (urambocsá) engedte bele a saját fekáliáját. Nos én azt gondolom, hogy mi ebben a csokorban élünk most is, csak nem vesszük észre. Persze kaxi nélkül. Nem az volt valójában a kiűzettetés Mózes első könyvében, hogy fizikálisan eltávolították Ádámot és a macáját a paradicsomból, hanem egyszerűen Isten egy olyan homályt rakott az ember szemére, ami nem engedte többé láttatni a szépet és a jót. Lehet ez akár lustaság is, vagy szimpla fáradtság, amikor az ember nem veszi észre a környezetét, de ha ez huzamosabb időn keresztül tart, akkor ott bizony baj van. Nincs az a másodperc, ami egy olyan környezetbe taszítana bele, ahol kellő figyelemmel nem lehet észrevenni isten munkáját, és a szépet. Hogy mire figyelsz, azt te döntöd el. És lenne még egy dolog. Minden ember számára más a csoda. Egyszer (vagy már sokszor) megmérték annak az embernek az örömét, aki hirtelen hatalmas pénzösszeget kapott, és annak is aki éhezett ,és kapott egy zsíroskenyeret mondjuk. A felszabaduló örömhormon nem volt összefüggésben a kapott ajándék nagyságával. A környezet volt az egyetlen változó, ami megszabta az adott öröm mértékét. Magyarra fordítva minden relatív. Lehet örülni egy pohár víznek, és milliárdoknak is. Az ember maga dönti el, mi az érték számára. Egy tücsök ciripelése, avagy az elérhetetlen dolgok. Az ilyen szemlélettel leélt élet semmivel se kevesebb, mert nem adja fel az ember a gazdagság iránti vágyát, legfeljebb másként kezeli. Annak pedig, aki nem hiszi, hogy az öröm relatív, ajánlom ezt a linket: LINK

Eleje...>>

hátulja..>>

A cucc még mintapéldány, ezért elég drága. Ha lesz olcsó póló-nyomó, akkor szólok. Az adminisztrátori email-címen  a nyomat psd, és Corel forrása elkérhető.

Nem, most nem egy olyan leírás következik, ami részletezni akarná a főzés minden részletét. Ezt két ok miatt nem rakom ki. Az egyik, hogy aki egy kicsit is élelmes, az a külföldi portálokról tökéletes képet kaphat az előállításról, a másik, hogy kis hazánk törvényei szerint a részletekbe menő elkészítési leírás megjelentetése, mind nyomtatott, mind internetes médiában törvénybe ütköző. Mégis lenne itt pár dolog amit leírnék és egyéb, a témát érintő kérdésekre is választ szeretnék adni vele.

Sokan kerestek meg tavaly, és idén is páran, hogy lenne e lehetőség rá, hogy főzzek nekik? Ezeket az emberkéket egytől egyig elhajtottam, és egyéb módon próbáltam meg segítségükre lenni. Hogy miért? Nem rosszindulat, inkább a téma specialitása, ami kizárja az egységes Ayahuasca főzet elkészítését. Nincs olyan, hogy egyetemes Ayahuasca medicine. Az Ayahuascával foglalkozva rá kellett ébredjek, hogy az élmény  az nem ott kezdődik, hogy megfőzök x mennyiségű analógot, hanem az analógok egyenként más más mennyiséget igényelnek személyre szabottan. Ezért szoktam találkozók alkalmával mondani, amikor azt kérdezik, hogy értek e mondjuk a Yopohoz, esetleg a Salviához? Az Ayahuasca főzését nem lehet felületes ismeretekkel elsajátítani, és amíg régen azt hittem, elég lesz egy-két év a "tökéletes főzet" előállításához, hát rá kellett jöjjek ,hogy a nyúl ürege sokkal mélyebb. Akár egy élet is kevés lehet ahhoz, hogy tökéletes, személyre szabott főzetetállítsak elő és ezért gondolom azt, hogy amíg ezen az úton végig nem megyek, eszem ágában sincs más irányokba kacsingatni. Az meg más tészta, hogy olyan fokú tiszteletet, és szeretetet kapunk és adunk ennek a medicinnek, hogy ha minden szegmensét ismerni fogom, szerintem akkor se fogok tovább lépni. Nincs rá szükségem. Ennyi. A medicine hatni fog, de ha egy idegennek kéne elmesélnem az élmény milyenségét, akkor elengedhetetlen, hogy megismerjem őt. Akkor is lesz élménye, ha nem a legendás kolibri látogatja meg, de hiba lenne azt hinni első, avagy páradik ivás után, hogy az Ayahuasca ennyiből áll. Igen, igen sok van benne, és minden embernek létezik egyféle saját kombinációja, ami az adott főzetet képessé teszi a mély és hosszútávú eredmények elérésére. Ezek függvényében írnék pár sort a még most is hiányos ismereteimből, amiket "K" ügynökkel egyetemben állítottunk össze. Igen hasznos lehet kezdők számára.

Banisteriopsis caapi: Holtak liánja. Először nem értettem, miért is hívják így. Az internetes tartalmakat átböngészve tájékozódtam és arra jutottam, hogy a holtakkal való kommunikációnál sokkal több rejlik benne. Az élmény tekintetében az egyik legmérvadóbb alapanyag. Önmagában nem pszichoaktív, de Chacrunával és egyéb alkotóelemekkel egyesülve mutatja meg, mi is rejlik benne. A Caapi számomra a szeretet-csakra a főzetben. Felelős a hosszútávú pozitív hatások hozzávetőleges 80%-áért. Főzését tekintve nincs maximális idő, hiszen a hatóanagyaga nem bomlik a hőre. A tiszta caapi főzet, ha jól van elkészítve, fahéj és érdekesmód Tokaji aszu illatra emlékeztet. Edényben hagyva a rajta lévő, a peronoszpórához kísértetiesen hasonlító láthatatlan spóra tokok pár nap alatt komplett tenyészetté növik ki magukat, ami fogyaszthatatlanná teszi a főzetet. Visszatérve a holtak liánjára, miért is mutat ez a növény többet? Nos a caapis főzet esetén lényegesen másként zajlik az Ayahuasca mondanivalója. A caapi ad valamiféle támpontot a legszörnyűbb helyzetekben is, és ha mást nem is, hát lehetőséget kínál a bölcs ősökkel való érzelmi, vagy egyéb kommunikációra. Aki ezt a képességét nem használja, az pont a legfontosabbat hagyja ki a kapcsolatból. A növény főzete meglágyítja a teát, és az Ayahuasca "beolvasásai"t, lágyabb köntösbe burkolja. A mondanivaló persze nem változik. A másik része, hogy a caapi az, amit a főzetbe keverve valamiféle egérutat kínál az embernek az élményen belüli nehéz helyzetekre. Egyféle liánt, amit megfogva az ember megtanul egyszerűen úrrá lenni a rosszulléteken. Én ezt az ősökkel való kommunikáció lévén érem el vele. Ha olyan emberrel találkozom, akiben szemmel láthatóan dúl a makacsság, az ego, és az egész lénye sugározza a masculin jelleget, egyértelműen a szeretet liánja az, ami képes medicinné válni az ő számára. Alapvetően érzékeny, könnyen síró, érzékeny embereknél az adott analóg sírást, szeretet-hullámot válthat ki. Látványok, képi elemek tekintetében összetett, színes és értelmes látványelemekkel ruházza fel az élményt. A látványra jellemzőek a komplementer szinek, és az összetett, bonyolult, az adott gondolatokhoz szervesen kapcsolódó, leíró, avagy annak megjegyzését elősegítő elemek.

Peganum harmala: A másik Monoamin-oxidáz gátló. Alapvető különbség a Caapival szemben, hogy lényegesen "nyersebb" a kifejezésmódja és hogy főzés nélkül is használható. Érzelmi szinten ő az, aki a riadt vadként az Ayahuascához menekülő lélek számára elmagyarázza, hogy nem is került olyan rettenetes helyre. Magam részéről egy mongol juhpásztorhoz tudnám hasonlítani az egyéniségét, a maga egyszerű és egyenes gondolkodásmódjával együtt. A bonyolult, egymásba akár többször is kapcsolódó gondolatfonalak riasztólag hathatnak az élményt először átélő számára, és ilyenkor lehet áldásos a peganum harmala. Egyszerű, kiszámítható annak minden szegmensével, a hányással is. Komoly orális irritációt képes egyébként okozni, ami a gyomortartalom kiürültével lényegesen csökken. Látványait tekintve ő a fraktálfelelős. Mind belefőzve a főzetbe, mind darálékként önmagában is pszichoaktív. A nyugalom mellett tudni kell, hogy a harmala az, ami a vérnyomással képes picit eljátszani. Szívdobogást, enyhe fülzúgást is okozhat. Az instant kávéra emlékeztető darálék csak az első hányás után váltja ki a pavlovi reflexet, és a szervezet onnantól kezd tiltakozni akár az illatára is. Némileg szelidíthető, ha lényegesen előbb darálja le az ember, minthogy felhasználja, mert ilyenkor az illóolajok egy része elpárolog, ugyanakkor a hatása nem gyengül. Alapvetően erősíti egyébként a többi analóg hatását, így kombinációkban lehet érdemes vele kapcsolatban gondolkodni. Képpi elemeit tekintve nem véltem felfedezni összefüggést az Ayahuasca mondanivalója és a megjelent alakzatok között.

Diplopterys cabrerana (Chaliponga):

Ha a szót kiejtjük Ayás körökben, egyértelműen a nyers erő az, ami beugrik. Bődületes hullámokban képes az Ayahuasca mondanivalóját közölni. Számomra jellemzően a körvonalakat színezi, és masculin jellege miatt igen erőteljes "beolvasásokat" képes kihozni az Ayahuascából. Ilyenkor érdemes végighallgatni a mondandót, és  igen mélyen elgondolkodni hogy esetleg lehet, hogy igaza van, amikor bizonyos dolgokban megfedd. Amennyiben ez nem így történik, az Ayahuasca az esetek 99%-ában legközelebb is ismételni fog. Önálló lény, önálló akarattal. Balgaság azt hinni, hogy egy több ezer éves bölcsnek egy pár 10 éves halandó képes lehet elmagyarázni, hogy x helyzetben ő bizony jót tett, és hülyének tetteti magát, és üresen pislog, amikor egy ilyen hatalmasság górcső alá veszi. Feldmár szerint az Ayahuasca egy olyan pszichiáter, aki egyedülálló módon belülről dolgozik. Ezt a Chaliponga esetében különösen mérlegelni kell. A Chaliponga az, aki nem kéri, hanem megköveteli az őszinte és egyenes hozzáállást, amit úgy a legegyszerűbb megadni neki, ha az ember a hétköznapokban is gyakorolja. Mindig tartogat egyféle ajándékot, amit az ember azélményt követő akár sokadik napon vesz észre. Lehet ez a szorult, és reménytelen helyzetek könnyebb viselése, a könnyebben talpraállás, és bizony némi agresszió is. Erre figyelni kell. A Chaliponga az agyat felpörgeti. A pár hónappal ezelőtti cikkek agytomográfos képeiért is a Chaliponga a felelős. Egyféle fokozott izgalmi állapotba kerül az ember, ami egy "alvó" számára életmentő, de egy alapból agresszív és egoista ember számára beláthatatlan következményeket indukálhat. A chaliponga az, ami az ujjászületés élményt, az újrakezdés lehetőségét kées talán elhozni. Nem vacakol a bardo peremvidékén, hanem egyből a lecsóba csap. Az amúgy is nagy hullámokat a dohány tovább fokozza, így tapasztalattal érdemes csak kipróbálni. Dohány Nicotiana tabacum, rustica, stb...

Nikotin túladagoláshoz vezethet, fokozott óvatosságot igényel. Jellemzően eltolja az élmény hosszát, és az előbb leírtakat folytatva, fokozott hullámokat gerjeszt. Ezek 40-50 perces intervallumokban váltják egymást többnyire, így hagyva időt a feldolgozásra, esetleg a fokozott igénybevételből adódó fáradtság kipihenésére. A hullámok másik végpontja fokozott figyelmet igényel, ezt mondanom sem kell. Az élményt magyarán szólva átlag 40-50 perces szakaszokra bontja, és a beiktatott pihenőknek köszönhetően nyújtja. Szervezetre gyakorolt hatását tekintve fokozott éberséget hoz, ami talán a feldolgozást is elősegíti. Tudni kell a dohányról, hogy az utóbbi száz év egyetlen dokumentált, Ayahuascához köthető halálesetét is a dohány okozta. Ez is áttételesen, hiszen orrba szívott dohánylé volt, ami ölt  2001 októberében. Ez a történet  Ms Maiangowi sztorijaként vonult be a köztudatba, és az erowid-on lehet róla találni információt.

Mimosa hostilis: A mimosa a főzet ereje, ami sokszor ahhoz kell, hogy képes legyen áttörni az Ayahuasca az általunk felhúzott falakat. Hogy áttöri, az nem kérdés, de ehhez kell valamiféle a nevéből is adódó kettős személyiség. Szokták mondani rá, hogy az Ayahuasca véletlenségi tényezője, de én inkább azt mondanám, hogy elég érzékeny, de kiszámítható. Első dolog vele kapcsolatban, hogy hőre, huzamosabb nyilt levegőn való tárolásra romlással reagál. A romlott mimosa hostilis kissé fémes ízű, és csaknem csillapíthatatlan hányingert okoz, ami átlag 4-5 órán keresztül tart. Főzés előtt természetesen nem romlik, de utána vigyázni kell rá. Melegre, hirtelen hidegre, extrém rázásra kicsapódik, ami veszélyessé, vagy inkább kiszámíthatatlanná  teheti. Alapból könnyű vele a bardon belül békét kötni, hiszen ha elfogadja az ember a tisztaságát, egyenességét, és felfogja, hogy nem ártani jött, egy huszárvágással képes a rossz élményt átmozgatni. Persze hacsak nem romlott a mimosa. Képi elemeit tekintve jellemző, hogy mindent fekete háttéren ad, és cizellált, összetett, a mélységgel egyenesen változó alakzatokat ad ki. A mimosa az ajtókezelő. Ő az, aki be-be enged ilyen olyan lényeket a szobába, akik alkalom adtán a perifériális látómezőben akár vizuális alakot is ölthetnek. Ezért is fontos a kellő felkészítés. Találkoztam olyan esettel, amikor egy barátom szellemi lényekkel való kapcsolatról beszélt, és amikor a bardó falai között összefutott eggyel, csaknem összeszarta magát képletesen (nem székletesen). Egy dolgot leszögeznék a mimosával kapcsolatban. Mégpedig, hogy erősebb az embernél. Ez valahol szükségszerű egy katartikus élményhez, hiszen az ember számára az jelent megváltást, ha olyan dolog történik vele, amit önmaga egyedül nem lett volna képes végigvinni. Ebben a történetben a mimosát nem kell félteni. viszont aki nem képes vele szövetségre lépni, és elfogadni a mondandóját, azt előfordul, hogy "megmarja". Ez abban nyilvánul meg, hogy valamiféle szenvedést indukál, aminek se iránya, se eredője, egyszerűen betölti az ember testét 4 órán keresztül. Sokszor előfordul, hogy az embert összeveti a sors egy okosabbal, és ha annak esetlegesen igaza van, nem ismeri be, csak titokban, másnap. Ezzel mintegy ösztön szinten jobbítva a saját életét. Nem tudok olyan élményt felidézni ami után nem jöttem volna rá, hogy az adott mondanivalót bizony érdemes átgondolnom. Innentől a mimosa soha nem hozta elő a régi dolgokat, ehelyett barátként viselkedett. Chacruna, Psychotria viridis : A caapival tökéletes párt alkot. Nehéz pontosan belőni a megfelelő adagot. Legendák szólnak pszichoaktív hatásairól. Igazából egy olyan világba visz, ahol a képességek, a tudatosság új értelmet nyernek. Nem egy olyan ivásunk volt, amikor a Chacrunás főzet hatása alatt át-át kandikáltunk egymás élményeibe, esetleg felültünk valamiféle szellemi sárkányra, amely világokon vitt keresztül. Nehéz leírni. A kollektív tudatot magam részéről mindenképp a chacruna számlájára írom. Jellemzője, hogy finoman szólva urambocs'á "leszarja" a fizikai testet, és a környezetet. Chacruna élmény alatt minden változik, és a periférián látható, érzékelhető lények valamiféle bátorságra tesznek szert, avagy az ember tudata tágul ki olyan mértékben, hogy képes ezeket tűélesen érzékelni. Mondanak dolgokat, egyéniséggel rendelkező, egyéni mentalitást tükröző viselkedésformákat mutatnak. A Chacruna önmagában caapival történő főzése is komoly főzet előállításához vezethet, de kombinációk lévén minimális mértékben terelhető a dolog lelki problémák megoldása, a gordiuszi csomóként, akár évek óta a lelkünk mélyén rothadó és változtathatatlannak hitt dolgok felszínre hozásának és megoldásának irányába is. Nem véletlen, hogy Hillario lehetőségeihez mérten sosem hagyja ki a főzetből ezt a nehezen hozzáférhető analógot. A chacruna tipikusan olyan valami, ami mellé érdemes lehet akár egy diktofont beszerezni, mert olyan sűrűséggel történnek a dolgok, hogy ha valaki szeretne emlékezni másod avagy harmadnap az élmény részleteire, szinte csak a legnagyobb és legerősebb pontok világítanak elméjében. Röviden ennyi így hirtelen. A második részben a bardo egyéb katonáiról szeretnék írni. B.U.É.K.

Közel egy éve, hogy elkezdtem hajtani egy olyan dolgot, amit senkinek nem ajánlok a mai napig, hiszen kis hazánk és a tagállamok mindegyikében tiltott. Ez pedig az Iboga volt, ami rossz hírnevét az élményekhez képes igen magas halálozási aránytól kapta. miért kezdtem ki vele? Aki ismer, tudja, hogy szeretek úgy vitatkozni, hogy igyekszem ismerni, miről beszélek. Ezt másként nem lehetett megtenni, mint végigélni egy olyan két napos Iboga utazást, amitől mindenki megváltozik valamilyen mértékban, én is. Az Ibogát alapvetően Afrika északi, és közép déli területein használják, mint törzsi beavató anyagot. A fiúk az iboga szertartásuktól számítva lesznek nagykorúak. Többnyire egy életben egyszer esik át egy ember iboga szertartáson pont ezért, de létezik egy ún. Bwadi vallás, melynek tagjai istenként tisztelik az Ibogát, és hívekik rendszeresen fogyasztják a még nem besürített gyökeret ebből a veszélyes anyagból. Számukra sokszor megjelenik az akár több hetes élmény folyamán Bwadi, az iboga védőszentje.

Úgy voltam vele, hogy ez az anyag heroinosokat képes leszoktatni mindenféle addiktív utóhatás nélkül egyedülálló módon ami már alapvetően kíváncsisággal töltött el, hogy miként is operál. Másnap értettem meg , mit is képes ez az anyag megváltoztatni. Hát bizony mindent. Egy olyan kulcs van a kezében, ami igen kevés pszichodelikumnak, és olyan helyekre van bejárása, ahová semminek, és senkinek. Van viszont egy igen rossz tulajdonsága, mégpedig, hogy vak. Bemegy egy olyan szobába, ahová a létező legmélyebb dolgok vannak elrejtve az ember életében, és ott találomra szelektál, és kapcsolgat. Ha valaki túleszi magát, akkor mindent lekapcsol, és beáll az exitus. No ezért is veszélyes a dolog. "K" barátom mondása szerint az Ayahuasca, amikor ujjászül, resetál sok mindent. Érti ezen azt, hogy lekapcsol sok sok kapcsolót, amit más ütemben és a  jobb működés miatt más sorrendben kapcsol vissza. Nos a külömbség az iboga és az Ayahuasca között, hogy az iboga más és mélyebb dolgokat kapcsol le, és nem kapcsolja vissza. Olyan ez, mint mikor egy  nem kellő hasznot hozó üzletet a befektetések, és felujjítás helyett szétveretnék valami utcaszéli rokker bandával. Csak romok maradnak.

Darálóba raktam a sárgás kérget, és porrá őröltem. Legendákat lehet hallani az iboga keserűségéről, amihez képest még a Peganum harmala is mentholos szájöblögető, üde lehellethez. Gyümölcs teával kevertem be a darálékot, amitől valamiféle gussztustalan pépes eleggyé állt össze az anyag. Kb. 2 napot hagytam, hogy összeérjen, némi melegítéssel. Aztán hűtő. Kivéve, beleszagolva, a zabkásához hasonló állag volt, amit nem szándékoztam leszűrni. Első korty kissé keserű... második... elég keserű... és így jutottam el az elviselhetetlenül keserű szintre végül. 17 évesen fogadásból számba vettem egy varangyot egy csaj kedvéért, és ott éreztem ilyen elementális keserűséget, amit se kimosni, se elnyomni nem lehetett. Az adott cselekedet sort egy kilátásba helyezett randi ihlette, ahol a csók persze okkal maradt el... Brutális. No mindegy, ha már elkezdtük, menjünk neki tisztességgel. Úgy voltam vele, hogy számomra az Ayahuasca az isten, és tökéletesen kiképzett az ilyen helyzetekre. Katonát nevelt belőlem. Megtanult felállni a semmiből és megmutatta tökéletesen, hogy a szellem világban bizony számomra ő az úr, és azt is, hogy csókos vagyok. Úgy éreztem, beküldött, mint egy légióst, a semmi közepére, hogy egy olyan tapasztalattal lehessek gazdagabb, amivel tovább emelhetem az ő tisztességét is. Egyedül voltam, nem féltem. Beraktam valami kellemes zenét és vártam. A kezdeti kolosszális hányinger kb. egy óra alatt fokozatosan alább hagyott. Pont ellenkezőleg működik, mint mondjuk a harmaline.  Ezzel összhangban kezdődött az élmény, kb 3-5h felfutási időszakkal. A szavak egyre lassabbak lettek, és a gondolatok elkezdtek cizellálódni. Alapvetően szeretem a több monitoros munkát számítógépen, de itt még a kettő is soknak bizonyult. Egy dologra engedett egyszerre koncentrálni. Arra viszont nagyon. Pörgette az agyamat valamiféle hideg izzásban, amit elég nehéz leírni. Olyasmi állapotba kerül az agy, mint mikor mondjuk mínusz 150c' foknál egy mínusz húsz fokos tárgyat érzékel az ember. Ami szintén jéghideg, de mégis a környezetéhez képest "izzik". Ennek létezik is valamiféle rezgésszáma, ami az egész élményt elkísérte. Hozzá adódott az érzékszervek módfelett érzékennyé válása, amitől még a halk is dörömböl és a finom illatok is tolakodólag hatnak. Ebben az állapotban töltöttem kb 8 órát, ami alatt erős tanítások közül egyetlen dolog ugrott be. A baj az, hogy pont ez egy olyan mély és személyre szabott mondanivaló, amit nem írnék be egy nyilvános Ayahuasca blogba, de igen  mélyen érintett és ez a lényeg. Hangosan és tisztán hallottam több hangot és egy valahogy erősebb volt, aki mindösszesen egyetlen mondatot mondott számomra. Ez sok mindent megváltoztatott, és azt merem állítani, az élmény ezen részéért tettem meg Bwadi világába ezt a két napos kirándulást.  Volt ott sírás, nevetés, de látványra gyengének mondanám az egész utat. Amit mutatott, arra jellemző volt a cizelláltság, a precizitás.  Nem egy hanyag valaki. A beszámolókkal ellentétben engem hagyott aludni. Valamikor hajnal 3 körül alhattam el először. Kb 9 körül keltem. Meglepődve tapasztaltam, hogy ébrenlétemmel az élmény nem múlt el, sőt. A semmi közepébe ébredtem. Gondolatok, és célok nélkül. Az éjszakára vásárolt doboz cigaretta kibontva ott figyelt, de egész éjjel talán ha egyet szívtam el belőle, azt se teljesen. Rájöttem, hogy jelen állapotomban semmi se hiányzik. Semmi. Nem voltam éhes, nem voltam szomjas, nem akartam zuhanyozni, rágyújtani, friss levegőre menni. Röhögtem. Annyira tudtam, hogy a semmibe kirándulok, de hogy ennyire... :) Ilyennel még  nem találkoztam.  Az élmény első napján kezdődő erős szédülés elmúlt, helyette valami apatikus, agymosott állapot vette át a helyet. Ültem, és néztem. Gondoltam, berakok valami jó zenét... áhhh megvan! A Gladiátor soundtrack mostanában a kedvencem. Be is tolom, ülöltsön a Logitech... Várom a megszokott élmény dömpinget, hát finoman szólva erősen elmaradt. Az iboga elvette a zene szeretetét. Nemes egyszerűséggel kikapcsolta. Szomorú lettem. Lementem edzésre, és szaunába. Számat még mindig betöltötte az elementális keserűség. Útközben gondoltam iszom, eszem valami finomat, hogy elmúljon. Ittam ettem, nem múlt el. Rájöttem , hogy a nyálmirigyeimből szivárog. A nyálam lett keserű. Kemény. 2 napig egy üveg macimézzel a zsebemben mászkáltam. Ha már elviselhetetlenné vált a dolog, akkor toltam egy adagot orálisan, ami szerzett egy szabad órát ezekben a keserű órákban. Az élmény lassan véget ért, és elkezdtem készülni az esti Ayahuasca szertartásra. Kíváncsi voltam, mi is fog történni. Az agyam fokozatosan kitisztult közben, és éreztem  hogy a zene, a hangok, az illatok, az ízek nem jöttek vele. Nem estem kétségbe. Ahhoz a lényhez fodultam teljes bizalommal, aki már annyiszor megmutatta, hogy ő bizony egy hatalmas isten és számomra a Toruk-makto. Barátommal álltunk neki az ivásnak, és bizony egy elég erős Ayahuasca főzetet sikerült összehozni. A pár nappal ezelőtti ibogát átbeszéltük, és megállapítottam, hogy az afrikai gyakorlathoz mérten én se szeretnék soha többé ezen az úton végigmenni. Elég volt ennyi. Megismertem. Az Ayahuasca az ivás első perceiben nyilvánvalóvá tette, hogy bizony ki fogja pucolni az ibogát. A hányás korán jött, de életem egyik legjobban megkönnyebítő rókáját hozta magával. Kijött majdnem teljes egészében.  Beszélgettünk, és beraktam az ominózus gladiátor soundtracket. Élveztem.Végre élek, mondtam. Az Ayahuasca fokozatosan adta vissza az iboga által lekapcsolt dolgokat. A második pohár után pedig feldíszítette a szobát is, és valamiféle ölelésben részesített. Nagyon jól esett. Hajnal 2 körül kimentem peprikáskrumplit zabálni, amihez koviubi dukált és friss kenyér. :P Ez is átütött. Aztán zuhany, ami alatt éreztem, hogy boldog vagyok, és szeretek élni.  Mindent visszaadott a maga egyszerű de mégis kitartó módján. Csodálatos volt.  Tanított e? Igen. Sok dolgot megértettem ez alatt a két nap alatt. Az ibogával kapcsolatban, hogy egy hatalmas jogkörrel rendelkező, de szelektálni nem képes valaki. Számomra, egy masculin jelleg. Egyszerű de igen erőteljes valaki. Az ember nem rájön arra, hogy bizonyos dolgokat képes lerakni, lásd alkohol, cigaretta, hanem elveszik tőle.  Senkinek, és semmilyen körülmények között nem ajánlom a magam részéről. Ahogy az Aya kinyilatkoztatta pár éve, úgy erre is érvényes a mondás: A pszichodelikumok nem oldanak meg semmit senki helyett. Az embernek fel kell nőnie arra a szintre, hogy magától legyen képes nem menekülni, hanem szembenézni a rossz dolgokkal is, mert azok visznek előre. A történet pedig addig ismétlődik életeken át is akár, amig meg nem érti, hogy a szép és jó dolgokhoz az egyensúly a kemény és sokszor nehéz dolgokkal való szembenézéssel kezdődik.